A legenda szerint valamikor a második és a harmadik ezredév között Krisztus elött,egy konferencia került megrendezésre a Himalája lábánál, a kiváló bölcs Atthreya Punarvasu által. Megjelentek többek között Bhardwaj és Agnivesh is és még sokan mások. Több ezer kilométert sétálva elérve a távoli úticéljukat, India megvilágosodott tudósai és aszkétái összegyűltek egy monumentális cél érdekében. Céljuk nem kevesebb mint az „emberi szenvedés enyhítése”. A céjuk és tervük,hogy az adott individuál saját immunrendszerét kifejlesszék egy olyan szintre ahol a test a saját, legoptimálisabban használható gyógyszerévé válik, és felveheti a versenyt sikeresen a betegséggel még mielött komolyabbra fordulna! Az összes tudós kihangsúlyozta a preventív gyógyszer fontosságát. A következő évezred alatt, Ajurvédás szövegekhez hozzá adott jó néhány szakértő. Az ájurvéda tragédiája volt, hogy a 17.század fordulóján, India elkezdett darabokra hullani, nagyszerű oktatási központok mentek tönkre, ledegradálodott ez a tudomány egy primitív szintre. Bárhogyan is, a természetes növényi orvosságok visszanyerték hírnevüket a 20.század második fele alatt. 1992 óta a WHO elfogadta, mint Alternatív Gyógyászatot és azóta még jobban világszerte is elismerésre tett szert. Jó néhány növényi orvosság van előállítva az egyik legjobb, legmagasabb cutting – edge technológiával (State of Art Modern Technology).